variációk erre meg arra, de leginkább a szemétkupac tetejére
lemeztelenedve, álmok nélkül
most megint féltelek,
hogy tarkaságod minden szépsége
mint kitalált életed utolsó felvonása
végleg összefolyik kezemben.
ciprus illata lettél a mondatoknak
és annak az átkozott csendnek
amiből naponta kiszűröd magad
és hiszed azt az egyszeri pillanatot,
ami újra rárajzol a szoba falára.
(1)
már nem a napokban kereslek
és megint félek
hogy tarkaságod minden szépsége
mint kitalált életed utolsó felvonása
végleg összefolyik kezemben.
(2)
ciprus illat lettél a mondatokban
és állsz ebben az átkozott csendben,
várva, magadra, és arra az egyszeri pillanatra,
ami újra rárajzol a szoba falára.
***
néha még úgy érzem, tudok valami versféleséget írni. de aztán rájövök, nekem ez nem megy.
ma nincs kdevem írni.
