napok óta a monoton dolgok jelentik az egyetlen elviselhető állapotot. oda - vissza járkálok magamból magamba. és igen. természetesen megint minden rólam szól. mondanám, hogy ilyen vagyok és így kell elfogadni, meghogy nem akarok megváltozni, de akkor hazudnék. meg amúgyis, ki tudja…