most - miért - nincs - arcod?csak csontra gyűrődve a hús, az ín.egyetlen roppantás. és vége.félistennek képzeltelek megfosztvamagam-magadtól, a fal tövébenösszekuporodva te félsz.én meg, élek.*láttam szemedben a világotahol kisurrant velünk az időmaga után húzva a…

szűkülő pupillabeléd képzeltem magamteljes megváltó áhítattalmikor rád varrtam magányomnyomasztó súlyát.te lépni sem bírtál.csak erőtlenül szemlélteda körös-körült. mert mindigettől a becsapódástól féltélés hogy nem tudsz majdösszegörnyedés nélkül rám nézni.így…

nem tudom miért döntünk egyes dolgok és személyek mellett. és azt sem tudom, hogy miért választjuk épp azt az utat, amin járunk. néha nagyon nem találom az összeköttetést a külvilággal. mintha egy tökéletesen másmilyen világban élnék. sokszor érzem azt, hogy túl kéne…

normál üzemmódban vagyok. vagyis nagyjából igen. talán semmi nem igaz abból, amit az elmúlt napokban megéltem. fogjuk rá, hogy álmodtam. jó. így akkor rendben lesz minden. nincs toporzékolás. nincs nyavalygás. nincs késztetés a kimeneküléshez. nincs légszomj. nincs pörgés a…

mindig is tudtam, hogy többszörösen deformált vagyok és az utóbbi napok történései, totálisan megerősítettek ebben. sajnos nem tudok optimistán viszonyulni, úgy általában semmihez. viszont pesszimistán sem. valahol a kettő között leledzik az igazság. tehát akkor…

látszólag tök relatív minden. és ebben a tök relatív mindenben, kölcsönhatásba kerültem a történésekkel. nevezzük mondjuk ámokfutásnak. tudni dolgokat és dolgokról, nem mindig előnyös. főleg akkor nem, ha úgy érzed a retinád valami teljesen mást kap, mint amit eddig…

izgalmas kis hétvége van mögöttem. többször kerültem a peremre. de legalább rájöttem, hogy végérvényesen egyedül vagyok ebben a tetves életben, amit anno választottam. pénteken, szokás szerint kettesben voltunk nyolcévessel. nagyonkamasz a barátnőjénél aludt, g meg a szokásos…

href.hu/x/8j2dazt hiszem ki kéne szállniegyszer talán megpróbálni kanyargós üres utakonnem félek minden rendben lesz, ottahol elvisz a szélgénjeim a bőröndömbenatmoszférában homlokomautóm a galaxisba'elázott frázisok, amitmajd elvisz a szélmajd minden eltűnikelvisz minket a…

mától hivatalosan is tavasz van. tavasz - tavasz - tavasz - tavasz - tavasz - tavasz - tavasz - tavasz.egyre ritkább gondolok az értelmetlenségekre. attól olyan keserű lesz az ember szája íze. szóval akkor most, most van és ennyi. tegnap este sikeresen belefutottam az inkvizítorság…

be-vagyok-sózva.iszonyat, hogy mennyire nem tudunk az egyenesben járni. görbülünk ide-oda, aztán mikor beszorulunk két létforma közé, csak nyavalygunk, keservesen. na ez van most. vegyük a nyugalmat (ami roppant ritka madár), szóval van ez a nyugalom, vagymi. a lét egyik ága, nálam.…

a problémák gyökere kiirthatatlan. szerintem. de azért mindig újra és újra neki veselkedek, hátha. aztán feladom pár napra. majd megint azt játszom, hogy megszüntetem.rohadtul és nagyon tudok kötődni. aztán heves is vagyok. főleg akkor, ha olyan valamit akarok, ami lehetetlen.…

minden azzal a rohadtsággal kezdődött. meg azzal, hogy kurva egyenesen akarok járni. és igaza van xy-nak, mikor neki lökött a falnak és nulláról ordította az arcomba: az élet egy nagy adag szar, ha folyton hagyod, hogy átverjenek. ja, mert te mindig baromira akarod a mindent.…