(1)

fények fakulnak
a szürke estébe
fájok - megyek
zuhanok - lélegzek
az ágyad talán 
engem is befogad
és megint azt képzelem hogy
tavasz - tavasz
balzsam - illatok
veled - nélküled
rügyek - sárgák - ajtók - révület

(2)

ma olyan más a nap
vékony átlátszó
és te megint
a cinkos variánsok közé húzol
nekem így egyszerű a világ
neked csak dohányszag
meg villogó képek
felállsz
rám nézel
és nem tudom miért hiszem azt
hogy száz éves vagyok

(3)

hallom ahogy lassul az idő
gurulnak az órák tétován kifelé
egy látomás hogy jössz vagy
egy kitalált mozdulat
amibe egyszer beleálmodtalak
és mint burokban a burok
csupa légüres tér
lassan elringat ez a szűkülő mély