leszorított fejjel
a zavart ajtók mögött
fekszünk bágyadtan - egymásban
és már nem látod
a hátamnak támaszkodó szépet
kifulladásig űzöd a napokat
- csak menjen
- csak teljen
- csak gyorsuljon az idő
egyformára hogy átkozottra formálhasd
a hallgatást, megkérdőjelezve azt a néhány évet

[...]

ne hagyd, hogy nélküled játsszam
ezt az olcsó élet-utánzatot.