most annyira össze és vissza vagyok, hogy nem ment az alvás. többedszeri próbálkozás után, feladtam és kettő magasságában kipattantam az ágyból. ezzel nem is lett volna semmi baj, viszont elkövettem azt a hibát, hogy benyomtam egy kávét. na megis lett az eredménye. most épp hullának vagy inkább annál is roncsabbnak érzem magam. valami történt a hétvégén. arra még nem jöttem rá, hogy ez mennyire lesz hatással az elkövetkező napokra, csak annyit érzek: változás van. csordultig vagyok mindenféle érzéssel. leginkább szeretéssel. mindenféle szeretéssel. és ez olyan boldogságos, hogy kezdem elveszteni a fejem. és most tényleg nem tudom hol kezdődöm. jó belemerülni ebbe az állapotba. ez most mindennél jobb. ücsörgök a mélység felett és lógatom a lábam. épp nem félek attól, hogy beleesek. mert van, aki mellettem ül és elbírja viselni a roppant nehéz szeretésem. ha tényleg elmerünk hinni érzéseket és nem keresünk pontos válaszokat a miértekre, akkor az valami felemelő katarzist tud adni. hát én most szeretek. egetverően nagyon és iszonyatos indulatokkal. ordít körülöttem a világ és átlátszik minden és annyira nagyon égeti a retinám, hogy könnyezem. ez most nem sírás. ez most valami egészen más. istenem bárcsak eltudnám mondani.

Paal Brekke - Gyere utánam!

Apálykor a hosszan elnyúló széles földsáv
csupa erjedő sár az izzó napsütésben.
Széttört orvosságosszekrényként szaglott minden.
Két vízkék, csillogó szitakötő szikrázott
csendben a forrón föláramló levegőben.
Egyik lábam iszapba merítve meredtem,
mint álomban, magam elé: szürkén-sötéten
szennyvíz locsogott bokáim körül.
A mozdulatlan, tűző hőség csípni kezdte
hónaljamat. S akkor meztelenül,
mint magából kikelt, cuppogva elrohant
mellettem le a víznek. Ellentéteként mintegy
a halálnak, s kiáltozta: gyere utánam!

(Sulyok Vince fordítása)