a legnagyobb pancserságokat akkor követi el az ember, amikor tökéletes biztonságban érzi magát. vajon miféle rohadt erő hajtja...jó lenne tudni.

ha valaki pénteken azt mondja, hogy újra elkövetem azt a bizonyos hibát, körberöhögöm. ugyanmár! én egy kurva erős hogyishívják vagyok és uralom a testem-lelkem. na persze. úgy megszívtam, mint annak a rendje. hahó, emberek, figyelem! ha valaki olyan szeretéssel akad össze, ami többszörösen padlóra küldi, azonnal menekülni kell. mert ha nem lép időben, egy szörnyeteg lesz belőle. lásd, én.

olvasok. sokat. aludni meg nem bírok. na enni sem. mindösszesen negyvennégy kg a mérlegen látható szám. hülye vagyok én? az. nemkicsit. persze tudom, hogy nem érdemes egy kitalált világban lebegni, de ha egyszer annyira jó. mindegy. pár napra elutazok. se net, se telefon, se semmi. amúgy meg tudom ám, hogy mi a baj. leginkább, a nembeszélés. mi a francért nem tudják az emberek kimondani, ha valamit nem akarnak. mitől félnek? hogy bántanak a szavak? igen. naés? de legalább van valami, amit tudatosan fel lehet fogni és utána lehet vele kezdeni valamit. őrjítően idegesítenek az emberek, és ezáltal én is idegesítem őket.

most épp emlékezni akarok. mondjuk rád. aztán megyek és belefekszem a homokozóba. érezni akarom, ahogy éget a forróság és a homokszemek belemélyednek a bőrömbe. tudtad, hogy milyen szépen csillog ilyenkor az emberek szeme? forróság és könny.

szeretlek, a fenébe is.