rengeteg minden kavarog bennem. alig alszom. igaz megfogadtam, hogy kevesebb kávét iszom, de napok óta töménytelen mennyiségben fogyasztom. reggelente hányingerrel ébredek. azt hiszem a csersav kezdi szétenni a gyomrom. topogás van egyhelyben. de legalább ma süt a nap. reggel mikor kiraktam a szemetet, leültem a lépcsőre és néztem a fákat. olyan szépek így levéltelenül, teljesen meztelen. szeretem a kopárságukat. az embereknek sem ártana minden évben levedleni mindenük és megújulni. nem szeretem az állandóságot, a kötöttséget és annyira tudom, hogy rossz korba születtem. leginkább a 20-as, 30-as években élnék. ez a rohanás nem az én világom. itt minden a pénzről szól, meg arról, hogyan tapossuk el a másikat.

és megint csak kérdéseim vannak. válaszokat meg nem kapok. most nem tudom igazán mi értelme van a leírt dolgoknak. most nem akarok megélni semmit. jó csak így lenni a világban. leginkább csak feküdnék a földön teljesen elernyedve és nullára kapcsolnám az agyam. a teljes tompaság jótékonyan hat a gondolatokra, mert ha ebből az állapotból feleszmélünk megint minden simán megy. néha meg azon jár az agyam, hogy nem fogok beszélni. megtanulom a jelnyelvet és úgy fogok kommunikálni az emberekkel vagy pár hétig katatón leszek.

eljutottam odáig, hogy már tudok gyűlölni. na nem őt, csak az érzést. mi a fenének találkoztunk és mi a fenének mondtam meg, hogy... és mi a fenének keresem. hagyni kéne a fenébe. el kéne tűnni végleg. kitörölni minden nyomot és szép lassan belemerülni a feledésbe. szép emléknek jobb lenni, mint ennek ami most van. a szép emlékre az ember mindig szívesen emlékszik. azokat jó előbányászni és újra élni. aztán visszarakni az emlékek közé.

fáradt vagyok és üres.

végezetül ma megint Alda Merini verseket hoztam.

Alda Merini - Ne hagyj

Ne hagyj
ónüveg mögött
hattyúdalhoz hasonlóan
kegyelembe zárva
engem, ki neked mindig adni szeretnék.
Nem dicsérhetem veled az ifjúság dalát,
de érzem, belehalok a gondolatba,
hogy nem csábítasz el,
hogy sétálsz és megnézed mindenki partját,
és mégsem látsz senkit.

Alda Merinin - Valaha szerettelek

Valaha szerettelek.
Mindig olyannak láttalak,
akár egy szerzetest:
csuhád csupa folt,
szandálod is szakadt.
Szerettelek,
meg akartalak váltani,
és úgy hittem, királlyá tehetne
kezem egyetlen gyengéd érintése.

(Erdős Olga fordítása)