miért futok bele mindig ezekbe az idétlen helyzetekbe? rohadtul nem akarok semmit. nem akarok így lenni, ilyen formában és leginkább nem akarok fájni. habár már egész jól bírom. tegnap annyira kimerültem, hogy nyolc után beájultam az ágyba. kicsit fordított helyzet alakult ki. gyerek lehettem egy cseppet. nyolcéves mesét olvasott nekem én meg úgy elaludtam, mint akit leütöttek. jól esett. nagyon is. viszont kettő fele felébredtem és utána már nem igazán sikerült visszaaludnom. a legszarabb az, hogy neki állok gondolkozni és mindenféle elméleteket gyártok, hogy miért és miért nem úgy vannak a dolgok ahogyan szeretném. tulajdonképp mindegy már. el - vagyok - határozva. és innen már nem akarok visszafordulni. szombat óta nem kerestem. ma kedd van, és azt hiszem ez így jó. ha ezt tartani tudom, akkor tényleg minden rendben lesz. végre kezdem tudatosítani magamban, hogy semmi értelme arra várni, hogy egyszer csak megtörténjen a megtörténhetetlen. fogjuk fel úgy, hogy rosszkor voltam rossz helyen és rossz időben. van ilyen.

most, hogy eltelt ennyi idő, kezdem felfogni, hogy mennyi mindent kaptam. és azt is tisztán látom, hogy a szeretésem folytonos marad.

nincs baj.
csak üres vagyok kicsit.

te, meg te vagy.
aztán olyan leszel, mint az.
igen, pont olyan.
halvány és stílszerű.
meg mocskos, ólomlábú
billegő kacat. mert benned
mindig csak zajtalanság marad.
most - semmit - sem - tudok.
és megfejteni sem akarok.
mondd, voltál te valaha igazi?
talán - nekem - sosem.
pedig mindig öröknek akartalak.
aztán végképp olyan lettél, mint az.
hát legyen. most szép lassan befogom a szemem,
hogy ne lássam, ami majd csípni fogja.
szóval te. és te. és te.
aztán az. összekombináltalak.
magammal meg azzal az éjszakával.
ami tulajdonképp nem is létezett.
nem ott. nem veled. nem velem.
és megint ugyanazon a szeles tetőn
fekszem. sírni kéne vagy legalább
ordítani, hogy ez a világ nem az a világ,
amit akartam. ebben nincsenek érzelmek.
csak unott és megkopott szellemek.
látod? most megint én vagyok.
mert én, tényleg én maradok.

és tényleg nincs baj.
csak üres vagyok kicsit.