tegnap (ha minden igaz) elkezdtem a visszazáródást. szánalmas kirohanásaim végképp padlóra kényszerítettek és úgy látom jónak, hogy innentől kezdve nincs értelme megfeszülni. sosem gondoltam, hogy létezik rosszabb és elviselhetetlenebb érzés, mint a kábszer elvonási tünetek. pedig kérem van. nem nevesítem. mert végül is nem tudom hogyan is hívhatnám ezt a folyamatot. tudatosan lefejtem (vagyis megpróbálom lefejteni) magamról ezt a kurva nagy érzést. éjszaka olyan érzésem volt, mintha elevenen nyúznának. iszonyatos volt. és tudom, hogy ez még csak a kezdet. fájok. nagyon.