pont passzolnak a mai hangulatomhoz. ennyi. versek 2007-ből. akkor még tudtam írni. na jó, most is tudok, csak nincs mit.

 (kontraszt)

néha ingatag lábakon áll a hitem

csak a miértek és nem tudom-ok

bennem örökre képzavar

hogy melyik az igazi te

olyan kicsi

nekem ez a test

ez az agy

maradék gondolatokon

tengődöm és

sehogy sem jutok

közelebb hozzád

nem vagy való

és ha mégis?

mondd

hogy lehetsz a bonyolult

áramütés-szerű zsibbadásban is

annyira tiszta

mint a kék

ma elképzellek újra

talán fáznom kéne egy kicsit

hogy éberré legyek

ha ott állsz majd előttem

rám tornyosulva

mint valami hatalmas Thot

fékezhetetlen áldott állapot

lehalkulni képtelen vagyok

vagyok?

hozzád tapadva

várom a reggelt

valami benned maradt

talán a zihálás

talán a bent tartott sóhajok

amik éjjel is olyan szorosan tartanak

mint én

ha melléd álmodom

azt a másik magam

látod nincsenek holnapok

***

(elkülönülve)

éjjel honvágyam volt
megint abba a régi
pszichoaktív-világba

annyira kellett volna egy adag                                                                                                            
hogy csak azt lássam
ami teljesen láthatatlan
 

egy sikamlós egymásba ájulást magammal
és az újdonsült lizergsav-dietilamid csodáit
az álomnélküliség rettenetét
és azokat a jól ismert tűréshatárokat
miket mindig átlépni vágytam

olyan nyirkos ez a szoba
és csupa hang
itt tátong az üresség
minden elképzelhető formában
 

mondd hogy lehet
ennyire érzés
amit sosem mondok ki

(lélegzik
mögöttem
valami)