mennyi út van előttünk. csak választani kell. jól és bátran. aztán hagyni az életünket szépen tovacsordogálni. sosem voltam egy jól-választó. a lehetőségek, természetesen mindig felkínálkoztak, csak hát sosem a nekem való mellett döntöttem. biztos a karma miatt. mennyire röhejes ez az egész.

hova és merre megyünk? és vajon létezik jó választás? mit remélhet az, aki folyton mozgásban van? és miért épp ezt az életet éljük és miért pont azzal, aki mellettünk van? és vajon ha megadatik az a másik vágyott élet, akkor boldogok lennénk?
sajnos a lehetetlen dolgok mindig szebbek, sőt sokkal szebbek, mint amilyenek igazából. ez a felismerés tébolyítólag hat. vagy megőrül az ember, vagy egyszerűen és könnyed léptekkel tovább áll. szeretném azt hinni, hogy legalább egy kicsit fontos voltam az életedben. csak egy aprócskát. hogy adtam valamit, amitől több lettél és boldogabb. olyan kár, hogy csak egy kicsit tudtalak nagyonszeretni.

hiszek abban, hogy a fontos személyek, mindig velünk maradnak.

Ők azt mondták:
Őrületbe estél Őmiatta, akit szeretsz.
Én azt mondtam:
Az élet ízét csak a bolondok ismerik.
                      (Jáfíi: Raúd Al Radzsákín)