bármennyire nehéz, mégis élek. nélküle. mert ugye vele nem lehet. és azt hiszem nem is tudnék vele élni. kezdek rájönni, hogy most van itt az elengedés első fázisa. vajon szeretem annyira, hogy lemondjak a személyes találkozásokról? és ha lemondok, akkor vajon bírni fogom a következő fázist? nem tudom. szokás szerint nem tudok semmit. építem a magányos kis életem és örülök, hogy körülöttem minden rendben van. új barátot sikerült találnom. mondhatjuk úgy, hogy egy cipőben járunk. működik köztünk a kommunikáció, ami nagyon jó. tudok vele beszélgetni és jól érzem magam a társaságában. és végre hús-vér-élő. és nem utolsó sorban nőből van.

a napokban alig voltam netközelben. ami egyrészt elvonási tüneteket produkált, másrészt viszont kicsit visszazökkentem a világ dolgaiba. fura is volt rendesen. a munka agyon nyomott. hulla vagyok két napja, de legalább érzem, hogy vagyok. az alvással hétvégén megkínlódtam, de tegnap már bírtam rendesen aludni. enni viszont alig. mindegy. ennek is meg van az előnye. rám jönnek azok a ruhák, amiket évek óta a szekrényben rejtegetek. és eljutottam odáig, hogy szépnek találtam magam, mikor a tegnapi koncertre készülődtem. haladok. de az is lehet, hogy csak öregszem. nem tudom, de ez most nem is fontos. és igazából nem is érdekel. jó ennyire fáradtnak lenni. valahogy ilyenkor jobban bevonzom azokat az infokat-érzéseket, amikre később roppant nagy szükségem lesz. tök jó lenne azt írni, hogy önsanyargatásom a végéhez közeledik, de sajna még nem lehet. addig nem, amíg a legbelső ajtóm ki nem nyitom és fel nem fedem, mi van odabent. ha ez sikerül, akkor pontot teszek a befejezetlen dolgaim végére. mondjuk az már most szar, hogy néhány embertől meg kell válnom, de másképp nem fog menni. attól félek a legjobban, hogy totálisan elmagányosodom. de ha ezt az életet akarom (akarom?) élni, akkor le kell mondanom a másikról. természetesen a választás az enyém. és tudom, hogy már nem sokáig lehet halogatni.

de most hagyjuk ezt az egészet és koncentráljunk a péntekre. látnom kéne. vagyis baromi jó lenne látni. de rendesen viselkedem és nem nyaggatom ezzel. tudja, hogy kivételesen délután is ráérek. szóval, ha látni akar akkor csak üzennie kell.

no mára ennyi. most nem hozok se verset, se mást.