[*]
a naivság, már rég
átoperálta magát, arcomról
szemembe és gúnyosan kacsint,
ha bal kézzel kezdek.
de valamiért még
mindig elhiszem, hogy a nincs
sokkal kívánatosabb, mint a lehet.
[**]
tegnap zavaromban lerángattam
az utolsó félistent, az ablaküvegről.
…és kurva szabad lettem.
kezemben pamacs meg korhadt
mulandóság és valami egyszerű
mélyedés közeli szeretés.
mondd csak. őrzöd még
a kitépett hajcsomóm?
[***]
csak az
mikor kilépsz az ajtón
és anyád már nem aggódik
hogy hajnalba mentő visz
a korányiba.
csak az, hogy kezed
épp nem remegi túl a hangod,
mikor üvegbe zárt lázadásod
kortyolod.
és csakis az, hogy ez a most
a valóság, szétpukkant vízhólyagok alatt
...szeretve vagy.
