n, mint nehéz

 2009.03.31. 07:51

most - miért - nincs - arcod?
csak csontra gyűrődve a hús, az ín.
egyetlen roppantás. és vége.
félistennek képzeltelek megfosztva
magam-magadtól, a fal tövében
összekuporodva te félsz.
én meg, élek.

*

láttam szemedben a világot
ahol kisurrant velünk az idő
maga után húzva a bágyadt fényeket
az egyszert a teljes őrületet
és csak a tompa zajok maradtak
emberségünk mellett.

A bejegyzés trackback címe:

https://manzardszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr141036843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szellzsofi 2009.04.05. 12:46:59

Nagyon sokat gondolkodom ezen. Annyi minthám van, hogy lassan belefulladok. Van valami, Bibi? Mi az, ami létezik, eltekintve a valóra vágyott, iccakai gyermekneszektől?
szeressemvers

bretagne 2009.04.06. 08:10:25

@szellzsofi: vak vezet világtalant effekt van, folyamatosan. néha nem is fontos és nem is kell szétválasztani, hogy mi az ami valós és mi az, amit az agy generál. csak a létezés számít. jó, hogy jöttél, te nő :)
süti beállítások módosítása