most - miért - nincs - arcod?
csak csontra gyűrődve a hús, az ín.
egyetlen roppantás. és vége.
félistennek képzeltelek megfosztva
magam-magadtól, a fal tövében
összekuporodva te félsz.
én meg, élek.
*
láttam szemedben a világot
ahol kisurrant velünk az idő
maga után húzva a bágyadt fényeket
az egyszert a teljes őrületet
és csak a tompa zajok maradtak
emberségünk mellett.
