nem is tudom, hányadszorra csinálok magamból hülyét. itt ülök tele indulattal és mindjárt szétrobbanok. pedig mennyire egyszerű lenne hagyni az egészet a fenébe. az idegeim lassan felmondják a szolgálatot. micsoda hülye kifejezés. a francba mindennel és mindenkivel. tulajdonképp csak és kizárólag magamnak köszönhetem, hogy eddig jutottam. (na itt most egy cifra káromkodás van). a baj az, hogy az emberek nagy többsége nem ismeri fel, hogy mikor kell megálljt! mondani. természetesen én sem. most kéne szép csendesen kilépni minden érzelmi hálóból. aztán valami egészen mást, valami totálisan ellentétes kapcsolatot kialakítani. aha. mert ez csak úgy hipp - hopp megy...kezdem elveszteni a fejem ebben a baromi nagy hallgatásban. istenem, hát ennyire korlátolt és buta lennék? az. a végén még pontosan olyanná válok, mint amit szeretnének. hogy túlságosan komolyan veszem az érzéseimet? meglehet. de milyen lennék, ha nem így tennék. mi maradna ebből a forgószélből, ami életben tart. igen, félek az élettől. félek, hogy elrohan mellettem és nem teszek semmit. eszeveszett módon vágyom a teljességre, a boldogságra és arra, hogy olyan életet élhessek amilyet akarok. ember akarok maradni. szerethető ember. és nem csak egy bábú, amit mindenki kénye - kedve szerint rángat.

üzenet neked:

nem érted, igaz? nem érted, hogy miért kereslek mindig. hogyan is érthetnél bármit is belőlem. igazságtalan vagyok? ugyan, dehogy. csak szeretek. őrületes módon. és aki szeret, aki így szeret, az nem tud határt húzni. csapdában vagyok.
mondj valamit. mondd azt, hogy eleged van ebből a folytonos érzelem kitörésből. mondd azt, hogy soha többet ne keresselek. mondd azt, hogy terhes ez az egész. és legvégül mondd azt, hogy ne szeresselek.

kudarc vagyok. tetőtől talpig.

kortalan és kívül rekedt
mondatok. ma egyedül is
közétek furakodok,
hogy a miértekből óriási
oszlopot építsek
és kreáljak a nemlehetből
egy másik valós életet.
ami tele van a pirulós arcoddal
meg a remegő kezeddel és azzal
az átkozott mélyzöld szemeddel.

(szóval utálom ezt a semmitmondó
cikk-cakk állapotot, amiben
mindig csak lent vagyok,
te meg a magaslatok tetején ücsörögsz
és szánakozva bámulod
embernek már alig látszó arcom)

ezt meg azért, mert szeretem: www.youtube.com/watch